Kérdés-válasz az illegális könyvletöltésekről

Sziasztok!

Ez most nem rendes bejegyzés, viszont egy ask.fm válaszom hosszúra nyúlt, és ezen a platformon tudom megosztani. 

Kérdés:

Szia! Tudom hogy ellenzed, hogy letöltsék a könyveket, de mi van akkor ha valaki épphogy kaját tud venni magának a kis pénzéből? Komolyan sajnálod tőlük hogy tudjanak olvasni..?

Válasz:

Szia!
Ennek több oldala van, az egyik az, amit írsz, és a válasz, hogy nyilván nem, személy szerint nem sajnálom.
Viszont a másik oldalon ott a következő helyzet: ha valaki dolgozik valamiért, aztán azt, amit a munkájával előállít, a kutya se veszi meg, mert megszerzi ingyen, akkor előbb-utóbb neki se lesz munkája, és még ráadásul a szegény embernek se lesz könyve, mert a kiadó csődbe jut, mert mindenki letölti, az írók közül meg csak az ír tovább, akinek létkérdés maga az írás, mert nem hogy megélni nem tud belőle, de még normális zsebpénznek sem elég, amit érte kap (ez mondjuk már kb. így is van). 

Szóval másik oldalról megközelítve a kérdést: te mit szólnál, ha valaki azt mondaná, hogy folytasd a munkát mindenképp, csak épp nem kapsz érte fizetést, vagy egyre kevesebbet, mert senki nem hajlandó fizetni érte?
Mondjuk fordító vagy, és hosszú heteken keresztül mást se csinálsz, csak görnyedsz egy számítógép fölött, és 300 oldalt átfordítasz angolról magyarra úgy, hogy élvezhető is legyen. Megcsinálod egyszer, megcsinálod kétszer, aztán kiderül, hogy alig jelent meg a magyar verzió két hete, már fent van az interneten, a könyv fogyása meg katasztrofális. A kiadó kifizette érte a jogdíjakat, kifizette a fordítót, a szerkesztőt, a korrektor(oka)t, a tördelőt, a nyomdai költségeket, ott állnak a könyvek a raktárban és a boltok polcain – de mindenki elolvassa inkább ingyen, hiszen minek is venné meg, ha elérhető ingyen is? Aztán te, szegény fordító, hirtelen kapod a levelet a kiadódtól, hogy bocsi, nem jön a folytatás, mert nem fogy a könyv, nincs szükség tovább a szolgálataidra.  

Aztán mondjuk marketinges vagy, és hetente akár többször is megválaszolod ennek a bizonyos sorozatnak a folytatását illető kérdéseket, és szomorúan és frusztráltan írod meg a választ, hogy bocsi, nem érkezik a folytatás. És mindenki háborog, mert sokan olvasták, sokan szeretik, sokan érdeklődnek és tiltakoznak, ha ennyi ember szereti, hogy van az, hogy nem jön a folytatás? 

Aztán te vagy a kiadó vezetője, akinek megszakad a szíve, mert azért vágott bele a sorozat kiadásába, mert úgy érezte, jó, kell a hazai olvasóknak – és látja is, hogy kell, mert sokan szeretik. De ugyanez a számokban nem tükröződik, a papírpéldányok bent porosodnak a raktárban, lassan fogynak, nem hozták vissza a belefektetett pénzt, és így nincs pénz a folytatásra sem. Ja, hogy igény az lenne? De akkor hogy van az, hogy 400-an sírnak egy könyvért, miközben csak 100-at adtunk el? 

Aztán mondjuk magyar író vagy. Szívvel-lélekkel szeretsz írni, de ettől még neked is enned kell, fizetned a rezsit, nevelned a gyerekeid. Megjelenik a könyved, te meg összeszorított farpofákkal reménykedsz, hogy legalább néhány hónapig nem szkenneli be senki, mert akkor a regényed fogyásának annyi – magyar íróként rossz esetben akár keresztet is vethetsz rá. A könyved után royaltyt kapsz, azaz egy bizonyos százalékot minden egyes eladott példányból – de az istennek se akarnak befutni azok az összegek, amikből fizetni tudnád a számláid, nem hogy még ruhát is vegyél a gyereknek. (Ó, és egyébként is fillérekről beszélünk, tehát alig valamit jelent az is, amivel megkárosítanak a feltöltők, na de te mégis megdolgoztál érte. Mondjuk kapsz könyvenként 10% jutalékot, ami nem is rossz – az legyen mondjuk egy könyvnél olyan 200 forint, és nagyon ügyes vagy, fogy belőle 800 darab – várod a 160.000 forintodat, amiért egyébként több hónapot dolgoztál, másnak meg a havi nettó fizetése is sokkal jobb ennél. És most egyébként egy jó esetet hoztam példának, valószínűleg a magyar szerzők ennél még rosszabb számokkal operálnak. Szóval várod a kis forintocskáidat, amit ráadásul nagy eséllyel nem is havi bontásban kapsz meg, de nem jön – mert hiába olvasták 800-an, fogyni nem fogyott csak száz. És akkor most próbálj meg megélni abból a 20.000 forintból, ami végül befut.) Mit csinálsz? Elkezdesz munkát keresni, mint bármelyik ember, reggel felkelsz, elmész dolgozni, este hazaérsz, a családoddal vagy még egy kicsit, és ha valami istentelen csoda folytán tudsz írni néhány oldalt, rettentő boldog vagy. Várják a könyved folytatását az olvasók, de mégis hogy tudnál gyorsabban haladni, ha csak úgy tudsz megélni, ha dolgozol mellette?
(És itt még csak az előállító oldalt néztük, a könyvkereskedők részébe bele se mentem, pedig nyilván náluk is bevételkiesés.)

És ezekután jogosak a panaszok, hogy XY könyv folytatása nem érkezik, ha mondjuk a panaszkodók legalább fele nem megvette, hanem letöltötte? 

Ha te lennél a fordító, az író, a kiadóvezető, hogy csak a fenti példákat említsem, nem éreznéd ezt baromi igazságtalannak? Nem éreznéd úgy, hogy megkárosítottak? Hogy hiába dolgozol, nem kapod meg érte azt, ami neked járna? 

Aztán mondhatnám példának a tipikust: bemész a boltba, tetszik egy ruha, nincs rá pénzed, ellopod? kérdést is. Mert hát ugye, hogy nem? Nem tűnik ugyanolyannak, pedig... a könyvekért dolgozók ugyanúgy megszívják, mint a ruhaárusok, ha senki nem vesz ruhát. A különbség az, hogy ruhára mindenkinek szüksége van, a könyvre meg nem, és ruhát meg ételt nem lehet az internetről letölteni. Pedig a könyvek mögött is ugyanolyan dolgozók állnak, akik fizetésből élnek. Ha az nem elfogadható, hogy bemész a kisboltba, aztán leemelsz mindenfélét a polcról, amire szükséged van, mert ezzel a kisbolt tulajdonosát károsítod meg, akkor ugyanezt miért nem érezzük a könyvek esetében is? Ugyanaz a két eset, még ha nem is érzékeli senki fizikai lopásnak az utóbbit, mert nem szó szerint emeled le a polcról, és vágod zsebre. 

És ráadásul még igazságtalanabb a kérdés, mert kaját, ruhát nem vehetsz kölcsön állandóra - könyvet viszont szerezhetsz ingyen is úgy, hogy nem támogatod az illegális letöltéseket. Elmehetsz könyvtárba (vajon miért van, hogy az internet létezése előtt is tudtak olvasni?), cserélgetheted a meglévőket a barátokkal, csatlakozhatsz a Moly utazókönyv akcióhoz, olvashatod a legálisan ingyenesen elérhető ekönyveket, cserélheted őket Rukkolán, részt vehetsz nyereményjátékokban, amiből akad szép számmal...

(Fun Fact: még a könyvtári kölcsönzéssel, ami ugyanúgy ingyen van, is többet segítesz azoknak, akik a könyveidért dolgoznak, mint a letöltéssel, ugyanis néhány forint éves szinten ebből is csurranhat-cseppenhet a magyar szerzőknek és fordítóknak. Just sayin’.)

Szóval nem, nem sajnálom senkitől az olvasás lehetőségét - csak egyoldalúnak érzem a megközelítést az összes ilyen vitában. A "nem sajnálod" kártyával mindig könnyű előállni, szánalmat ébreszteni, csak abba nem gondol bele senki, hogy lehet, hogy épp emiatt veszíti el egy másik ember a munkáját, és marad munkanélküli, hogy épp emiatt lehet az, hogy a könyvkiadásban nagyon sok mindenkinek több állása van, mert pusztán a kiadós munkából nem tud megélni, emiatt van az, hogy szeretett és tök jó sorozatok folytatása nem érkezik magyarul,  és hogy az íróknak akár évekbe is telhet megírni egy új könyvet, mert mellette kénytelenek 8 órában dolgozni... 

A könyvkiadás egy olvasó számára álomszerű világnak tűnik, milyen jó is lehet… De mindenki pénzből él, bármilyen nyersen is hangzik ez. A szerzők is. A fordítók is. A kiadói raktáros is, aki a könyveket csomagolja, a marketinges is, aki válaszolgat az olvasói kérdésekre és erején felül igyekszik eladni a könyvet, amit ingyen is el lehet lopni. 

Szóval kifacsart a kérdés. Alapvetően így szokott működni ez a munkaerő-piacon: dolgozol, és ezért cserébe neked JÁR valami. Kapsz fizetést, amivel bemész a boltba, ahol semmi sem JÁR neked, viszont a tiéd lehet, ha és amennyiben fizetsz érte. Miért van az, hogy amikor valaki az illegális letöltés mellett érvel, ezt teljesen kicsavarja? Ugyanis ebben az esetben a következőt állítod: mindegy, hogy tudsz-e fizetni a termékért a boltban, neked ez JÁR. És annak, aki előállította, esetleg majd más fizet, de ha nem az se baj, kit érdekel, hogy dolgozott érte? 

Vagy régi cserekereskedelemre nagyon lebutítva. Elmegy a könyves a portékával a piacra, hogy a könyvért cserébe ételt kapjon. Aztán fogják, elveszik a könyvét, de valahogy ételt nem kap cserébe. Ez így teljesen jogos és igazságos eljárásnak tűnik? Szerinted meddig fogja bírni a könyves a könyvek előállítását, ha közben nem jut ételhez? Szép lassan éhen fog halni, és akkor nem lesz több könyv sem, hiába volt előtte nagyon jó buli, hogy anélkül szerezhetted meg, hogy adtál volna cserébe ételt… 

Ráadásul a kérdés teoretikus, ugyanis a letöltők nagy százaléka meg tudná venni a könyvet, ha akarná, csak egyszerűbb másra költeni, ha a könyvet úgyis megszerezheti ingyen – aztán amikor előkerül a vitakérdés, jön a logikus érv, a szánalom kártya, amit kb. mindenki bedob, mert valóban tök jogos, és kinek ne esne meg a szíve a szegényeken? Naugye.
(Mondjuk azért felmerül a kérdés: azokat a szerkesztőket miért nem sajnáljuk, akik minimálbérért dolgoznak, és ugyanúgy meg kell gondolniuk, hogy mit vegyenek meg és mit nem, mert nincs elég pénzük? És miért nem sajnáljuk azokat a szerkesztőket, akik nem is találnak munkát, mert a kiadó nem tud sok szerkesztőt foglalkoztatni, hiszen nincs rá pénze? Vagy miért nem sajnáljuk azt a fordítót, akit esetleg kirúgnak, mert nem fogyott kellő mennyiségben az általa fordított sorozat első néhány része, így már nincs szükség a munkájára? Ők nem szegények?)

És valóban, egy tökéletes világban mindenkinek egyformán jutna olvasnivaló, a könyvek olyan olcsóak lennének, hogy ez a kérdés ne okozzon problémát, de fájdalom, nem egy tökéletes világban élünk. (Bár valami azt súgja, bármilyen olcsón adnák is őket, hacsak nem tök ingyen lennének, akkor is terjedne az illegális letöltés, mert a 0 mindig kisebb még az 1-nél is.)

Nyilván valószínűleg senki sem ártatlan a letöltős kérdésben, kb. mindenkivel előfordult már. De ha mondjuk csak minden 10 letöltött könyv után venne minden letöltögető egy papírt is, valószínűleg már sokkal jobb helyzetben lenne a könyvkiadás. (És jegyzem meg, ha nem lenne ennyi megkárosítás, valószínűleg a könyvek is olcsóbbak lennének. A letöltő panaszkodik, hogy azért tölti le, mert drága, de addig nem lesz olcsóbb, amíg nem tudnak több könyvet eladni. Ördögi kör.) 

Ó, és végül a kedvencem az, amikor előkerül a vita, és még csak nem is szégyelli magát a letöltögető. Mert mindezt, amit itt feljebb leírtam, talán fel se fogja. Vagy igen, csak egyszerűbb nem tudomásul venni. Ilyenkor jön a „NEKEM EZ JÁR”, és ennél idegesítőbb érvelés nincs. Mert őszintén? Nem, nem jár. És ha meg még is letöltöd, legalább lapulnál meg, ha észrevesznek, sűrű elnézéseket kérve, ne döngesd a melled, hogy márpedig neked van igazad… Mert a fentiek miatt nem, nem neked van, bármilyen sajnálandó is, ha épp nem tudsz könyvet venni, akkor is inkább a lopást választod a többi megoldás helyett. (Pedig mondom, az étellel és a ruhával ellentétben könyvet ingyen is lehet szerezni elég könnyedén.) És még ennél is idegesítőbb, amikor feltöltöd és még terjeszted is, mert az mekkora poén – újabb és újabb csoportokat hozva létre, küldözgetve fűnek-fának. (Itt az E/2 nem neked szól személy szerint, hanem általánosságban.)

Szóval lényeg a lényeg: ez egy sokkal összetettebb gazdasági-etikai-jogi kérdés annál, hogy sajnálom-e másoktól a könyveket. 

A könyves blogomért 

KATT IDE!