Sziasztok!
Csalódott vagyok, és ezt a bejegyzést most a keserűség szülte. Nem szégyellem elismerni: csalódott és szomorú vagyok, és mérhetetlenül haragszom.
A címből talán már mindenki számára kiderült, hogy pontosan miért is, de ha nem, akkor röviden vázolom a helyzetet. Adott nekünk egy fantasztikus könyv, a Csillagainkban a hiba John Greentől, amelyből film készült. Június 5-e volt a magyar premier, elvileg játsszák a mozik. A net tele vele, a tévé tolja az arcunkba a szinkronos TV spotot, a MoziCom pedig idézetekkel, képekkel és Csillagainkban a hiba "menjetek moziba" felhívásokkal kínozza a gyanútlan rajongót. (Hogy miért a kínozza szót használtam, mindjárt kiderül.)
Számos adaptációt láttunk már elbukni, és mostanában a YA adaptációk különös lelkesedéssel hullanak a porba - kivételt talán csak az igazi, szenvedős, húsba vágó disztópiák képeznek. Ki tudja, miért, de úgy tűnhet, a tinikről szóló történetet a nagyközönség csak úgy képes befogadni a mozivászonról, ha folyik a vér, ha hullanak a szereplők és ha minimum egy elnyomó társadalmat kapunk... De jaj nekünk, ha véletlenül egy szerelmi szál keveredik a sztoriba, még inkább, ha fantasyszálak bukkannak fel, mert akkor a filmesek még megjelenés előtt kezdhetik ásni később szépen befüvesített majd sóval felszórt sírjaikat. (És félre ne értsetek, ezt úgy írom, hogy én sem vagyok maradéktalanul elégedett ezekkel a filmekkel, sőt...)
Valahogy az az érzésem, mostanában a YA egyre több - leginkább felnőtt hímnemű - szemében kezd valamiféle istentelen káromkodássá válni. Amikor pedig esetleg az ember meg meri említeni, hogy nem minden YA giccses szenvedés, vagy esetleg fel meri vetni, hogy a fájdalmasan rossz film ellenére a könyvnek igenis vannak értékei, akkor maximum felvont szemöldököket kap jutalmul. Esetleg egy megjegyzést, hogy na jó, de azért a Hunger Games, az nem YA, és egyébként is, aki azt szereti, inkább meg se szólaljon, mert azt is csak lopták a Battle Royale-ból... (Nem, nem akarok belemenni.)
És ha ez még nem lenne elég, sikerül ezt megfejelni még egy idiotizmustól csöpögő (már elnézést) cikkel, ami arról szól, hogy a felnőttek igenis szégyelljék magukat, de reklámozni mindenesetre semmiképp ne reklámozzák, ha ifjúsági könyveket olvasnak. Puff neki.
Na de eléggé eltávolodtam a Csillagainkban a hiba filmtől, mégis hogyan kapcsolódik ez az eszmefuttatás a filmhez?
John Green elképesztően népszerű az Egyesült Államokban. Elég csak felnézni a New York Times bestseller listájára, a legutóbb, amikor a Young Adult kategóriát néztem, az első öt könyvből négy John Green regény volt. (És nagyjából ez a négy regény le is fedi az említésre érdemes John Green könyveket. Szintén zárójelben: az ötödik könyvet a TOP5-ből John egyik legjobb barátja írta. No comment.) John Green ugyanis nem csupán író, hanem internetes személyiség is - hála a vlogjainak és a VidConnak. Jobban ebbe most nem mennék bele, ha valakit érdekel, nézzen utána.
Shailene Woodley és Ansel Elgort már hónapok óta a figyelem középpontjában vannak, hiszen néhány hónappal ezelőtt még a Divergent filmet promózták nagy lendülettel. Amiben mellesleg testvéreket játszanak, igen, újabb felület, amibe lehet kapaszkodni. Nem is volt ez olyan rossz reklám!
Tehát vizsgáljuk csak meg a dolgot! Adott egy New York Times bestseller listán vezető könyv, egy baromi népszerű szerző, egy színésznő, aki már meghódította a világot és egy színész, aki épp ezen az úton halad. Plusz egy elég stabil rajongói kör - go nerdfighters! -, hihetetlen támogatás a netes világból. A roppant egyszerű kérdés: kell ennél több?
Nyilvánvalóan ez leginkább az amerikai piacra igaz, de azt, ahogy John Green és a Csillagainkban a hiba szép lassan begyűrűztek Magyarországra, érezzük. Pont az amúgy sikeres Divergent film miatt mindenki rengeteget hallott a két színésztől a filmről. A könyv elkezdett igazán fogyni, amennyire tudom, az első kiadásból már nem is nagyon van, a filmborítós kötet mellett pedig újabb kiadásban jelenik meg jövő héten, John Green másik két regényével egyetemben. A nagy filmes, könyves portálok már eddig is tele voltak a két színésszel és a filmmel kapcsolatos hírekkel. Ez nem azt sugallja, hogy kis hazánkban nincs érdeklődés. És az érdeklődés csak egyre nagyobb.
Aztán lefutottak a premier előtti és sajtóvetítések kint is, nálunk is. És mit ad Isten? A filmet imádják! A rajongók, a bloggerek, az utca embere, aki még nem is hallott a könyvről soha és - tessék kapaszkodni -, a kritikusok is! Mindenki dicséri. A színészi játékot mindkét oldalról, a rendezést, a parádés történetet, ami úgy tud egyedi lenni, hogy az alapsztori ennél klisésebb talán nem is lehetne.
Közben Amerikából megérkeztek az első box office adatok is. A Csillagainkban a hiba az amerikai éjféli vetítésén többet hozott, mint az új X-Men film, a nyitónapján pedig 26 milliót kaszált, ezzel 3 millióval lekörözve a Divergent filmet is. Jegyzem meg, az év egyik legjobb nyitónapjával. Mindezt úgy, hogy 12 millióból készült, szóval kevesebb mint 24 óra alatt sikerült nyereséges filmmé válnia. (Hangsúlyozom, ezek csak amerikai adatok, ebben a külföldi bevételek még benne sincsenek.) A jelenlegi jóslatok szerint majdnem 60 milliót hozhat a hétvégén az Egyesült Államokban.
Azaz minden a film mellett szólna.
Valami mégis hibádzik, és nem csak a csillagaink. Hát akkor mégis mi?
A Csillagainkban a hiba filmen rajta a YA bélyeg. És hiába írta meg minden kritikus, hogy a film ennél sokkal több és jobb, nagyon úgy tűnik, hogy a közhelyt kell használnom, pedig utálom: Ez Magyarország!
Ugyanis csak itt fordulhat elő, hogy egy ilyen filmet nem vetítenek, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Fájdalommal vettem tudomásul - ahogyan mindenki más is a rajongói oldalakon -, hogy a Csillagainkban a hibát kis hazánkban számos nagyvárosban egyáltalán nem vetítik. Szóval a vidéki rajongók hiába vártak hónapok óta arra, hogy zsebkendőikkel bevonulhassanak a moziterembe és telesírják azokat, hacsak nem töltenek órákat utazással és nem csengetik le a mozijegy mellett az utazás árát is, megszívták. Most tehát így állunk. A rajongók pénzüket a kezükben tartva könyörögnek a moziknak és a filmforgalmazónak, hogy csináljanak már valamit, mert ők bizony ki akarják fizetni a belépők árát. De attól tartok, jobb híján mindenki a rossz utat választja majd, és most már ott tartok, hogy bőven meg is értem.
Minden kritika, a filmforgalmazó és mindenki, aki él és mozog és látta a filmet, tolja az arcunkba, hogy igen, ezt a sztorit látni kell, mert milyen jó (úúú meg áááá, és sírtam és nevettem), sokan már generációnk Love Storyjának nevezik, ami azért nem kis dolog, mert az már szinte kultfilm. A szomorú vidéki meg csak várja ki, amíg valaki feltölti a mozis felvételt valamilyen torrentoldalra, hogy illegálisan, borzalmas minőségben nézhesse végig a filmet. Vagy ha egy szent erkölcsi értékrendjével áldotta meg a sors, az éves várakozás után dobjon még rá pár hónapot és várjon még tovább türelemmel, amíg legálisan is megveheti a DVD-t. Talán karácsonyra meg is nézheti... (Hát kérdezem én: csoda, hogy letölti?)
És igen, keserű vagyok. Pedig én már láttam a filmet premier előtt, még értékelést is írtam róla, ITT. De én is azoknak a sorában állok, akik hónapokig várták a filmet, és a barátnőkkel tervezgették, hogy 100-as zsepivel felszerelkezve együtt végigszipogják majd a sztorit a tatabányai moziteremben. És most itt állok, kezemben a rongyos ezresemet szorongatva a zsepi helyett, és igen, fizetnék, fizetni akarok, csak nincs miért.
Viszont senki ne aggódjon, nem kell ám félni! Elmehetünk megnézni helyette a Hogyan rohanj a veszTEDbe és A holnap határa filmeket, egyik nagyobb erkölcsi tanulsággal szögez majd a székünkhöz, mint a másik. Mert hát: "Próbálunk minél szélesebb kínálatot biztosítani, minden héten 2-3 új filmmel várjuk a mozirajongókat" - idézet a panaszomra adott Mi Mozink válaszból.
