Magyar érettségi - Élménybeszámoló

Magyar írásbeli érettségim

Ma volt a magyar érettségi. Gondoltam, minden nap megosztom a saját emlékeimet veletek, hogy milyen volt számomra az érettségi. :) Ma tehát a magyar.

A magyar az első nap, és szerintem - mondjuk talán az emelt érettségit nem számítva - a legrosszabb. Még

nincs rutin, még nagy az izgalom, még hátravan minden... Ráadásul a magyar érettségi az, amire nem tudsz igazán készülni. Persze, készülsz rá egy életen át, az olvasással, a fogalmazások megírásával, de igazából mindig lutri, hogy milyen olvasott szövegértést, és milyen elemzésre szánt témát/verset/novellát kapsz.

Én a magam részéről már nem nagyon emlékszem, hogy az olvasott szövegértés feladatunk miről szólt. Tényleg, most gondolkodom, de semmi emlékem róla. Azon kívül, hogy csak egy pontot vesztettem, bár abban az évben ez a rész mindenkinek elég jól sikerült, el is könyvelték könnyű szövegértés feladatnak.

Utána azonban jött a feketeleves, ugyanis szerintem az ebben az érettségi rendszerben kiadott legnehezebb fogalmazás feladatokat kaptuk. A novellánk egy borozgató nőszemélyről, a két összehasonlítandó versünk a biliről szólt. Én alapból úgy ültem be az érettségire, hogy márpedig én érvelni fogok. A tanárok óva intettek attól, hogy érvelést írjunk, mert az a legnehezebb. De én szeretek érvelni, ez volt az, amiben a leginkább támaszkodhattam arra, hogy már akkor is szerettem olvasni, és az adott témák a legtöbb esetben rögtön beindították az agyam, és pörögni kezdtek a gondolataim. Hát, ez minden témánál így volt, nyilván csak a miénknél nem.

Pontosan már nem tudnám elmondani, mi volt a feladat, de valami olyasmi volt a lényeg, hogy a környezet hogyan befolyásolja azt, hogy egy-egy szereplő milyen lesz. (Ezt most tényleg nagyon leegyszerűsítve írom, ha valakit mélyebben érdekel, 2010-ben érettségiztem, vissza tudja keresni.) Nos, nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy teljes órán keresztül bámultam a papíromra, próbáltam előásni az agyamból mindenféle irodalmi példát a témához, és mielőtt nekiálltam írni, igyekeztem a dolgot strukturálni is. Emlékszem, úgy döntöttem, a nagyobbtól haladok a kisebb felé, így a földrészekkel indultam, míg végül eljutottam a családig.

Írtam én mindenféle irodalmi példát, ami eszembe jutott, a 80 nap alatt a Föld körültől, Ady Endre költészetén és a Mansfield Parkon keresztül a Harry Potterig. Nem vicc. Emlékszem, hosszan érveltem, hogy milyen különbséget jelentett Ron Weasley és Draco Malfoy családi háttere abban, hogy végül milyen emberekké váltak. Ami annak tükrében visszanézve meglehetősen vicces, hogy az irodalom tanárom olyan szinten nem ismeri a Harry Pottert, hogy nem hogy nem olvasta, de a főszereplő nevében sem volt biztos. (Tényleg, ilyenkor hogy javítják a feladatot? Hiszen elvileg bármilyen irodalmi példát hozhatok. Mi van, ha a tanári karból senki nem olvasta az adott művet?)

Na mindenesetre vért izzadva küzdöttem, hogy nagyjából meglegyen a struktúra, hogy helyesen írjak (alapból nem rossz a helyesírásom, de ilyenkor mindig becsusszannak olyan hibák is, amelyeket egyébként soha nem követnék el), és legfőképp, hogy kellő hosszúságú legyen és ne javítsak benne sokat. (Én olyan típus vagyok, aki ezerszer átír, és mivel amúgy sem szép az írásom, ez azért érettségin elég nagy szívás.)

Végül kínkeservesen meglett a kellő hosszúság, rengeteg irodalmi utalással, struktúrával, és lejárt az idő. Az az igazán bosszantó, amikor a vége felé jár már az idő, és tudod, hogy tudnál még közbevetni gondolatot, de mivel javítani már nem lehet, nem tudod. Na, ez dühített a legjobban.

Amikor kimentünk, persze letámadtuk egymást: Ki milyen irodalmi példát hozott? A Vuktól kezdve minden volt. Az igazi sokk azonban csak otthon ért: a nem hivatalos javítókulcs teljesen más oldalról fogta meg a témát, és a Gyűrűk ura Egy Gyűrűjét emlegette...

Ennek hála nem kicsit voltam sokkos állapotban az érettségi első napjának délutánján. Hogy a gondolataimat eltereljem – egyedül voltam otthon –, jobb híján játékba öltem a bánatom. Nagyon jó stresszlevezető a Jójáték.hu-n a dinnyés-szedegetős játék!

Ebben az állapotban indultam másnap matekozni. Na igen.

Azért végül mégis mondjak valamit az eredményemről is. Azt már írtam, hogy a szövegértésemben egy hiba volt. Viszont egy hónappal később, a megtekintésen visszaolvasva kijelenthetem: életem egyik legrosszabb fogalmazását sikerült összehoznom. Összességében azonban mégsem lehetett annyira borzasztó, mert nyolcvanvalahány százalék lett összességében a magyar írásbelim. (A pontos számra már nem emlékszem, csak a végső százalékra, ami már a szóbelivel együtt lett.)

A szóbeli magyarom még ennél is emlékezetesebb, erről később írok majd. :)