Bizonyos időközönként feltör bennem a gondolat, hogy igen, márpedig én most változtatni fogom az életemen. Nem olyan apróságokra kell gondolni, mint hogy levágatom a hajam - bár ez is része lehet a tervnek -, hanem olyan olyasmikre, mint hogy mostantól egészségesebben fogok élni, pozitívan fogok gondolkozni, minden nap fogok írni, hogy végre befejezzek valamit, rendszeresen fogok tanulni, nem hagyok mindent az utolsó pillanatra stb.
Ezeket a hullámokat általában valami nagyobb esemény vagy egy bizonyos ünnep váltja ki - többnyire az új év vagy a szülinapom, ami egybeesik a tavasz kezdetével, ami az újrakezdés, az ébredés időszaka.
A szülinapom most megint közeledik - hurrá, jön a 15-i szabadnap, megint! -, és mily meglepő, újfent rám tört a változtathatnék. (Bár most éppen egy másik esemény apropóján kezdődött a dolog.) A változás középpontjában ezúttal az optimizmus és a pozitív életszemlélet áll! Bele se merek gondolni, mennyi időt töltök azzal az életemből, hogy stresszelek valamin - akár valamilyen apróságon.
Most lelkes vagyok. Tervezgetek. Célokat tűzök ki.
Mindig így kezdődik. Aztán valahogy mindig lanyhul a lelkesedés, és a változás elmarad.
Éreztetek már hasonlót? Vagy esetleg nem tartoztok véletlenül azok közé, akiknek már sikerült a csoda? Mert akkor mondjátok meg, hogy csináltátok! ;)
